a beágyazott audio lejátszó modern internet böngészőt igényel. Meg kell látogatnia Tallózás boldog és frissítse az internet böngésző ma!
jelenet. Verona. Nyilvános hely.
(adja meg SAMPSON és GREGORY, a Capulet-ház, kardokkal és csattal felfegyverkezve)
SAMPSON
Gregory, O ‘my word, we’ ll not carry coals.
GREGORY
nem, mert akkor colliersnek kell lennünk.
SAMPSON
úgy értem, ha kolerában vagyunk, akkor rajzolunk.
GREGORY
Ay, amíg élsz, húzza ki a nyakát o ‘ a gallér.,
SAMPSON
I strike quickly, being moved.
GREGORY
de te nem gyorsan költözött sztrájk.
SAMPSON
A Montague-ház kutyája megmozdít.
GREGORY
a költözés az, hogy keverjük; és hogy bátor legyen, állni:
ezért, ha mozogsz, elmenekülsz.
SAMPSON
ennek a háznak a kutyája arra kényszerít, hogy álljak: bármelyik Montague-i férfi vagy Szobalány falát fogom venni.
GREGORY
Ez gyenge rabszolgát mutat neked; mert a leggyengébb megy
a falhoz.,
SAMPSON
igaz; ezért a nők, mivel a gyengébb hajók,
mindig a falhoz szorulnak: ezért a
Montague embereit a falról tolom, és cselédjeit a falhoz nyomom.
GREGORY
a veszekedés mestereink és embereik között zajlik.
SAMPSON
‘ ez mind egy, megmutatom magamnak egy zsarnok: amikor én
harcoltak a férfiak, leszek kegyetlen a
szobalányok, és levágta a fejüket.
GREGORY
a cselédek feje?
SAMPSON
Ay, the heads of the maids, or their maidenheads;
take it in what sense you wilt.,
GREGORY
meg kell venni azt értelemben, hogy úgy érzi, hogy.
SAMPSON
me they shall feel while I am able to stand: and
‘ tis known I am a pretty piece of flesh.
GERGELY
‘, S hát te nem hal; ha te viselsz, te
ha már szegény John. Húzd ki a szerszámod! itt jön
két ház a Montagues.
SAMPSON
a meztelen fegyverem ki van kapcsolva: veszekedés, én támogatlak téged.
GREGORY
Hogyan! hátat fordítasz és elfutsz?
SAMPSON
ne félj tőlem.
GREGORY
nem, feleségül; félek tőled!
SAMPSON
vegyük a mi oldalunk törvényét; kezdjük.,
GREGORY
I will frown as I pass by, and let them take it as
they list.
SAMPSON
Nay, as they dare. Meg fogom harapni a hüvelykujjamat rájuk;
ami szégyen számukra, ha viselik.
(Enter ABRAHAM and BALTHASAR)
ABRAHAM
megharapta a hüvelykujját, Uram?
SAMPSON
megharapom a hüvelykujjam, Uram.
ABRAHAM
megharapta a hüvelykujját ránk, Uram?
SAMPSON
az oldalunk törvénye, ha azt mondom
ay?
GREGORY
No.
SAMPSON
Nem, uram, nem harapom meg a hüvelykujjamat, Uram, de megharapom a hüvelykujjam, Uram.
GREGORY
veszekedtek, Uram?,
ABRAHAM
nem, uram.
SAMPSON
Ha igen, uram, az Ön számára vagyok: olyan jó ember vagyok, mint te.
ABRAHAM
nem jobb.
SAMPSON
nos, Uram.
GREGORY
mondja: “jobb:” itt jön a mesterem egyik rokona.
SAMPSON
igen, jobb, Uram.
ABRAHAM
hazudsz.
SAMPSON
döntetlen, ha férfiak. Gregory, emlékezz a csapásodra.
(harcolnak)
(írja BENVOLIO)
BENVOLIO
rész, bolondok!
tedd fel a kardod; nem tudod, mit csinálsz.,
(veri le a kardjukat)
(írja TYBALT)
TYBALT
Mi, rajzoltál e szívtelen hátak között?
Fordulj meg, Benvolio, nézz a halálodra.
BENVOLIO
de megtartom a békét: tedd fel kardodat,
vagy kezeld, hogy elválassza ezeket az embereket velem.
TYBALT
Mi, rajzolt, és beszélni a békéről! Utálom a szót,
ahogy utálom a pokol, minden Montague, és te:
van rád, gyáva!
(harcolnak)
(Enter, több mindkét ház, akik csatlakoznak a csetepaté; majd adja meg a polgárok, a klubok)
First Citizen
klubok, számlák, partizánok! sztrájk! üsd le őket!,
le a Capuletekkel! le a Montague-kkal!
(adja meg CAPULET a ruhájában, LADY CAPULET)
CAPULET
Mi ez a zaj? Add ide a hosszú kardomat, ho!
LADY CAPULET
mankó, mankó! miért hívtál kardot?
CAPULET
a kardom, azt mondom! Az öreg Montague eljött,
és a pengéjét virágozza, annak ellenére, hogy én vagyok.
(Enter MONTAGUE and LADY MONTAGUE)
MONTAGUE
te gazember Capulet,—Ölelj meg, ne, engedj el.
LADY MONTAGUE
ne keverje a lábát, hogy ellenséget keressen.,
(az Enter HERCEG, a Kísérők)
HERCEG
Lázadó alattvalói, béke ellenségei,
Profaners ez a szomszéd-festett acél,—
nem Fognak hallani? Mi az, ho! emberek, vadállatok,
Hogy oltja a tüzet a káros düh
lila szökőkutak kibocsátó a vénák,
A fájdalom, a kínzás, azok véres kezét
Dobni a mistemper, hogy fegyvert a földre,
hallod azt a mondatot, a költözött herceg.,
Három civil verekedések, tenyésztett levegős a szó,
Által téged, öreg Capulet, s Montague,
Már háromszor zavarja, hogy a csendes utca,
készült, Verona ősi polgárok
Öntött a sírba beseeming díszek,
forgatni öreg partizánok, a kezében, mint a régi,
Üszög, hogy a béke, hogy részben a fekély szívesen:
Ha zavarják az utcáról újra,
Az életüket kell fizetni a büntetés a béke.,
egyelőre a többiek távoznak:
te Capulet; velem együtt:
és, Montague, gyere ma délután,
hogy megismerjük további örömünket ebben az esetben,
a régi szabadvárosba, a közös ítélethelyünkre.
még egyszer, a halál fájdalma miatt minden ember távozik.
(Exeunt all but MONTAGUE, LADY MONTAGUE, and BENVOLIO)
MONTAGUE
ki állította be ezt az ősi veszekedést?
beszélj, unokaöcsém, voltál, amikor kezdődött?,
BENVOLIO
Itt voltak a szolgái az ellenfél,
De a tiéd, közel harc, s tette megközelítés:
rajzoltam rész őket: az azonnali jött
A tüzes Tybalt, a kardjával készített,
Ami, mint lehelte dacolva a fülem,
azt, hogy Ő kezdte a fejét vágja a szél,
Ki semmi sem fáj, mondhatom sziszegés, hogy neki a megvetés:
Amíg nem voltunk interchanging döfések fúj,
Jött egyre több harcoltak a rész, részben,
Amíg a herceg jött, akik elváltak vagy része.
LADY MONTAGUE
o, hol van Romeo? látta őt a mai napig?
jobb örülök, hogy nem volt ebben a csatában.,
BENVOLIO
Asszonyom, egy órával azelőtt, hogy a worshipp, hogy nap
Peer volna oda az arany ablak a keleti,
Egy zavaros elme drave, hogy menjek külföldre;
Hol, alatta a liget platán
Hogy nyugatra rooteth a város oldalon,
Ilyen korán séta jól láttam, hogy a fia:
Felé, benne vagyok, de ő vigyáz rám,
De ellopták a titkos, a fa:
én, mérése, az érzelmei által a saját,
Hogy a legtöbb busied, amikor a legtöbb egyedül,
Folytatta a humor nem folytatja a,
örömmel shunn, hogy aki boldogan menekült tőlem.,
MONTAGUE
sok reggel látta ott,
könnyekkel, amelyek növelik a friss reggeli harmatot.
Hozzátéve, hogy a felhők több felhők a mély sóhajt;
De olyan hamar, mint a minden-ujjongott nap
Kellene a keleti kezdődik felhívni
A sötét függöny Aurora ágy,
Távol a fényt lop haza a nehéz fiam,
De magán a kamara tollak magát,
– Ják fel a windows, zárak messze nappal ki
teszi magát egy mesterséges este:
Fekete-baljóslatú kell ez a humor bizonyítani,
Hacsak jó tanácsot, mert eltávolítani.,
BENVOLIO
nemes nagybátyám, tudja az okát?
MONTAGUE
nem tudom, és nem is tudok róla.
BENVOLIO
bármilyen módon importálta őt?
MONTAGUE
Mind a magam, illetve sok más barátok:
De, a saját érzelmeit’ tanácsadó,
hogy magát—én nem mondtam, hogy igaz—
De, hogy maga is olyan titkos, olyan közel,
Szóval messze hangzó felfedezés,
Ahogy a bud kicsit irigy féreg,
Itt azt is terjed az édes levelek, hogy a levegő,
Vagy ajánlom a szépség a nap.
tanulhatnánk, Honnan nő a bánata.,
ugyanolyan szívesen adnánk gyógyulást, mint tudjuk.
(írja ROMEO)
BENVOLIO
Lásd, ahol jön: szóval kérlek, lépjen félre;
tudom a sérelmét, vagy sokkal megtagadják.
MONTAGUE
I would you wert so happy by thy stay,
to hear true shrift. Jöjjön, Asszonyom, menjünk.
(Exeunt MONTAGUE és LADY MONTAGUE)
BENVOLIO
Good-morrow, cousin.
ROMEO
Olyan fiatal a nap?
BENVOLIO
de új ütött kilenc.
ROMEO
Ay me! a szomorú órák hosszúnak tűnnek.
volt, hogy az apám, hogy ment így olyan gyorsan?
BENVOLIO
Ez volt., Milyen szomorúság meghosszabbítja Romeo óráit?
ROMEO
nincs ilyen, ami rövidre teszi őket.
BENVOLIO
Szerelmes?
ROMEO
Out-
BENVOLIO
of love?
ROMEO
kegyéből, ahol szerelmes vagyok.
BENVOLIO
sajnos, hogy a szerelem, így szelíd az ő véleménye,
legyen olyan zsarnok és durva bizonyíték!
ROMEO
sajnos, ez a szerelem, akinek a nézete még mindig elfojtott,
szem nélkül látnia kell az akaratának útjait!
hol vacsorázzunk? Ó, én! Milyen fray volt itt?
mégis mondja meg, hogy nem, mert mindent hallottam.
itt sok köze van a gyűlölethez, de inkább a szerelemhez.,
Miért, akkor, O verekedő szerelem! Ó, szerető gyűlölet!
o minden dolog, a semmi első létrehozása!
o heavy lightness! komoly hiúság!
Mis-shapen chaos of well-seeming forms!
ólom toll, fényes füst, hideg tűz,
beteg egészség!
még mindig ébredő alvás, ez nem az, ami!
Ez a szerelem úgy érzi, én, hogy úgy érzi, nincs szerelem ebben.
nem nevetsz?
BENVOLIO
No, coz, inkább sírok.
ROMEO
jó szív, mire?
BENVOLIO
a te jó szíved elnyomása.
ROMEO
Miért, ilyen a szerelem bűne.,
Sajnos az én saját hazugság nehéz a mell,
amit te akarsz terjednek, hogy prest
több gondoltam: ez a szerelem, hogy te voltál látható,
S hozzá több a bánat, hogy túl sok a sajátom.
A szerelem a Sóhajok füstjével felvetett füst;
megtisztítva, a szerelmesek szemében szikrázó tűz;
a tenger táplálta a szerelmesek könnyeit:
mi ez még? a legérzékenyebb őrület,
fulladozó gall és tartósító édes.
búcsú, öcsém.
BENVOLIO
Soft! Megyek;
An ha elhagysz, akkor rosszul csinálsz.,
ROMEO
Tut, elvesztettem magam; nem vagyok itt;
ez nem Romeo, ő valami más, ahol.
BENVOLIO
mondd el szomorúan, ki az, akit szeretsz.
ROMEO
mit, nyögjek és mondjam el neked?
BENVOLIO
miért, nem.
de sajnos mondd meg, ki.
ROMEO
Bid a sick man in sadness make his will:
Ah, word ill sürgette, hogy az egyik, hogy olyan beteg!
szomorúságban, unokatestvérem, szeretem a nőt.
BENVOLIO
Olyan közel céloztam, amikor azt hittem, hogy szeretsz.
ROMEO
egy jó jel-ember! És tisztességes, hogy szeretem.,
BENVOLIO
A jobb tisztességes jel, fair coz, soonest hit.
RÓMEÓ
Nos, az, hogy a hit hiányzik: ő nem hit
Ámor nyila; ő s Dian esze;
, Illetve erős bizonyíték a tisztaság hát úgy,
A szerelem gyenge gyerekes íj lakik unharm volna.
nem fog maradni az ostrom szerető feltételek,
Sem várakozik a találkozás szét a szemem,
Sem ope ölében, hogy saint-elcsábítani arany:
O, ő, a gazdag, a szépség, csak a szegény,
Hogy ha meghal a szépség meghal a boltban.
BENVOLIO
akkor megesküdött, hogy még mindig tiszta lesz?,
ROMEO
van, és ebben a spórolásban hatalmas hulladék keletkezik,
mert a szépség éhezik a súlyosságával
levágja a szépséget minden utókor elől.
túl tisztességes, túl bölcs, bölcsen túl tisztességes,
a boldogság érdeme a kétségbeesés:
elhagyta a szeretetet,és ebben a fogadalomban
halottan élek, akik élnek, hogy elmondják.
BENVOLIO
nekem kell uralkodnom, felejtsd el gondolni rá.
ROMEO
o, tanítsd meg, hogyan kell elfelejteni gondolkodni.
BENVOLIO
azáltal, hogy szabadságot ad a szemének;
vizsgálja meg más szépségeket.,
ROMEO
‘Tis the way
hogy hívja az övé gyönyörű, kérdéses több:
Ezek a boldog maszkok, hogy megcsókolja a szép női szemöldök
mivel fekete szem előtt tartani, hogy elrejtse a tisztességes;
aki strukturált vak nem tudja elfelejteni
az értékes kincs a látása Elveszett:
mutasd meg nekem egy szeretője, hogy halad tisztességes,
Mi doth a szépsége szolgálja, de mint egy megjegyzés
hol lehet olvasni, aki át, hogy a múló tisztességes?
búcsú: nem taníthatsz meg elfelejteni.
BENVOLIO
kifizetem ezt a doktrínát, különben meghalok az adósságban.
(Exeunt)