a 19.század vége előtt elterjedt filozófiai pszichológia erősen támaszkodott az introspekcióra. A megfigyeléseken alapuló elmével kapcsolatos spekulációkat a pszichológia tudományosabb megközelítésének úttörő támogatói kritizálták, mint például William James, Edward Thorndike, Clark Hull, John B. Watson és B. F. Skinner., Azonban nem mindenki egyetért azzal, hogy az introspekció lényegében problematikus, mint például Francisco Varela, aki kísérleti résztvevőket képzett a fenomenológiai redukció strukturált “introspekciójában”.
Az 1970-es évek elején Amedeo Giorgi fenomenológiai elméletet alkalmazott a pszichológia leíró fenomenológiai módszerének kifejlesztésére annak érdekében, hogy leküzdje bizonyos problémákat, amelyeket pszichofizikai munkájából érzékelt, a természettudományok hagyományos hipotetikus-deduktív keretéből közeledő szubjektív jelenségekkel., Giorgi remélte, hogy a Természettudományi hátteréből tanultakat felhasználja egy szigorú minőségi kutatási módszer kidolgozására. Giorgi így írta le átfogó projektjét: “nem olyan, mint a természettudományok… mert az emberi élmények és emberi jelenségek. Biztos akarok lenni abban, hogy kritériumaink a következők: hogy minden természettudósnak tiszteletben kell tartania módszerünket. Nem csak a klinikusokat, a terapeutákat vagy a humanistákat próbálom kielégíteni, hanem a legsúlyosabb kritériumot is—a természettudósokat…, mert arra számítok, hogy egy nap, amikor a minőségi kutatás fejlődik és erősödik, a Természettudományi emberek kritizálni fogják. Azt akarom, hogy képes legyek felállni és azt mondani: “gyerünk, kritizáld-de itt nem találsz hibát”.”
a filozófusok már régóta szembesültek a “qualia”problémájával. Kevés filozófus úgy véli, hogy biztos lehet benne, hogy egy személy tapasztalata egy tárgy “vörösségéről” megegyezik egy másik személyével, még akkor is, ha mindkét személynek ténylegesen azonos genetikai és tapasztalati története volt., Elvileg ugyanaz a nehézség merül fel az érzelmekben (az érzelmek szubjektív tapasztalata), az erőfeszítés tapasztalatában, különösen a fogalmak “jelentésében”. Ennek eredményeként sok kvalitatív pszichológus azt állította, hogy a fenomenológiai vizsgálat lényegében “jelentéskészítés” kérdése, így értelmező megközelítésekkel kell foglalkozni.